a lakás

Mióta a kiscsaj elindult, szerettünk volna nagyobb lakásba/házba költözni. 

Igazából kertes házat szerettünk volna, de végül beláttuk, egyelőre számunkra ez túl nagy teher lenne, mert én nem vagyok hajlandó olyan helyre költözni, ahová a mentő 10 perc alatt nem tud kiérni. Ez pedig a jelen ingatlan árak mellett_nagyon_sok millió lett volna.

Hirdetgettem a lakásom, nézelődtünk, de valahogy semmi sem klappolt, vagy csak az egyikünknek tetszett a lakás, vagy kiderült valami turpisság, vagy hétmérföldes idióta jelentkezett a lakásra. Már két éve vergődtünk, aztán jut egy cuki lány, és azt mondta, hogy neki ez első látásra szerelem, kell neki a lakásom. Tudom, hogy hülyeség, de én mindig úgy képzeltem, hogy olyannak adom el, akinek pont ilyen szerelem lesz, mint nekem volt annak idején. 

Kicsit pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy most mi lesz, mehetünk kisgyerekkel albérletbe, kétszer költözni, ótejóég, de nem akartam tovább várni. És láss csodát, másfél hét múlva megtaláltuk álmaink lakását, ami annyira tetszett mindkettőnknek, hogy azonnal ajánlatot tettünk, minden olyan flottul ment, hogy másfél hónap múlva pedig már be is költöztünk.

A lakás teljesen felújított az utolsó sarokig, mindent szerelemből, precízen, a legjobb anyagokból csináltatott a lány, akitől vettük, csak hát jött az igazi, akivel egy család lettek, és közösen már mást szerettek volna.

Imádjuk, néhány perc a belváros, napfényes, modern, nyitott terekkel, szuper elrendezéssel, a ház csendes, park van előttünk, de mégis minden közel van, el sem hittük, hogy ilyen létezhet.

Remélem csupa jó vár itt ránk.