fent és lent

Évek óta figyelem magamon ezt a hullámzást, először nagyon fent és aztán mindig nagyon lent. Régebben mindig mellbe vágott a lent, de aztán az évek és a rutin hozta, hogy tudjam értékelni a fent létet, és számítsak a lentre.
Múlt héten még éreztem az aranykort, de azt is, hogy hamarosan vége lesz, vasárnap már nagyon ki voltam bukva, tulajdonképpen már a fesztivál alatt is, de ugye van az a mennyiségű... 
Tegnap befizettem (nyilván pont erre van mostanában pénzem) magam egy kényeztető kozmetikai kezelésre, hátha kicsit feldob, de ma még rosszabb, úgy érzem még nem vagyok a gödör alján. Ilyenkor bármin tudok szorongani, semmit sem tudok értékelni az életemben, mást sem, magamat sem, fürdőzöm az önutálatban, és a kilátástalanságban. Ráadásul csúcsidőszak van a munkahelyemen, az embereim iszonyat feszültek, extra figyelmet, empátiát, türelmet igényelnek. Én meg csak játszom a jót, a mosolygóst, a vidámat, mert erre van szükségük.
Elfáradtam.
Csütörtökön megyek a dokihoz konzultációra. Már előre rosszul vagyok ettől is.