negyedik inszemináció

Szóval ott tartottam, hogy a csodálatos méretű, állapotú tüszőim miatt előbbre hozták az időpontot. Szerdán volt az első, persze az év legmelegebb napján. Jó korán keltem, siettem az andrológiára, nehogy a melegben megbuggyanjon a 'minta', aztán jött az első sokk, betelt a nőosztály, a gyerekágyra kell befeküdnöm. Őszintén kíváncsi lennék, hogy ki volt az a mélyen empatikus ember, aki azt gondolta, hogy jó ötlet meddő nőket, frissen szült, rózsaszín vattacukron ülő, a kisbabájukat csókolgató anyákkal összefektetni. Ezúton gratulálnék neki, good job.
Az egész nap szörnyű volt, iszonyat melegben, nagyon sokat kellett várni, mert extra sok szülés volt, teljesen elcsigázott voltam, mire oda kerültem. Mivel rengeteg a gyakornok, lassan haladtak az előkészületek, kicsit aggódtam is, mert reszketett a lány keze, aki felszívta a 'mintát', gondoltam bakker, kiönti a drága anyagot, én meg bőghetek égbe emelt lábakkal.
Sajnos míg vártam, volt időm megnézni az eszköz tálcát, olyan mint egy gyönge horrorfilmben, volt rajta egy fura, hosszú kacsa, egy fém kötőtű(!), meg egy nyeles valami, aminek ráspoly volt a végén. Ezután inkább nem nézelődtem tovább. A katétert megint nem sikerült felvezetni, ezért ismét megcsípte a méhszájam, de már számítottam rá, ettől függetlenül, az egyik nővér azt mondta, nézni se bírja, annyira szörnyű, hát köszi.
Teljesen kitikkadtam, mind testileg, mind lelkileg, négykor mehettem haza, hatkor már aludtam, és reggel hatig fel sem keltem.
Másnap csak tizenegykor feküdtem be, és nem sokkal dél után már sorra is kerültem, megint megvágott, de nem is érdekelt, megkérdeztem a miértjét, azt mondta a doki, hogy rossz állású, és nagyon kemény a méhszájam. Hát ja, mint a gazdája.
Pihenni kellet két órát, írt fel progeszteront, rengeteget vívódtam rajta, hogy egyáltalán beszedjem-e, eddig is csak feleslegesen szedtem, aztán utána olvastam valahol azt találtam, hogy fiatalítja a bőrt, komoly érv, és a lelkiismeretem megnyugtatása végett úgy döntöttem, hogy beszedem. 
Lesz ami lesz.

Örülök, hogy vége ennek az időszaknak, számomra az inszeminációk szörnyűek voltak, most sem reménykedem, valahogy érzem, hogy ez a típusú beavatkozás nekem nem hoz megoldást. Őszintén kívánom minden sorstársamnak, hogy nekik sikerüljön, és drukkolok mindenkinek, aki velem együtt esett át ezen (itt megjegyezném, hogy általában másoknak nem fáj, még csak nem is kellemetlen, kizárólag a speciális esetekben fájdalmas, szóval engem senki ne vegyen alapul).