őszinténmondommónika

Az a baj ezekkel a borfesztiválokkal, hogy az ember lánya általában egynél többet iszik, és sajnálatos módon belőlem a harmadik pohár gyakran kihozza Melindát, a gonosz ikertestvéremet. Ez nem is volna tragédia, mert Melinda általában kulturáltan viselkedik, sokszor meglepően kedves olyan emberekkel, akiket józanon nem tudnék elviselni, csak sajnos alkalmanként képtelen ötletekre ragadtatja el magát.
Bizony, péntek éjszaka a kis görény azt találta ki, hogy éjfélkor a lehető legjobb ötlet bezabálni egy sajtos-tejfölös-pirított hagymás lángost (közben leugatni egy fiút, hogy takarodjon az aurájából, izé), majd még hazafelé diszkréten elmajszolni úgy húsz dekányi atom füstös sajtot. Mindezek után Melinda letusolt, lemosta a sminkjét, és a jól elvégzett munka édes tudatával lefeküdt.
Persze reggelre Melinda felszívódott, az elfogyasztott zsíros, tocsogós, jómunkás emberbe való kaja meg nem, így egy jó nagy rókázással némi gyomorbántalommal kezdtem a napot, esküszöm, azt is megbántam, amit meg sem ettem.
Öreg vagyok én már ehhez, na. Az ilyen gyetrás* bélbe nem való más, mint a kamillatea. Azt is csak módjával, nehogy megártson.

*A helyesírás ellenőrző a trágyás kifejezést javasolta cserének, well, well, mond valamit...